Ragyogó napsütéssel fogadta a tavasz az első MAMS endurocross bajnoki futamot. A depóban mindenki viselkedésében és hangjában érződött az izgatottság, mert hosszú idő óta az első versenyre vártak a téli felkészülésben megedződött izmok.
Az elektromos motornak is ez volt az első bajnoki futama. Sajnos a KTM nem küldte még a megfelelő számú akkumulátort, ezért hosszas töprengés és MotomaX tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy az 1 órás futamban indulunk, mert ott a meglévő energiamennyiség elég volt a versengéshez. Sasvári Sándor engedélyével a nevezés is zökkenőmentesen ment. Nagy segítség volt számomra még az is, hogy Pető Ádi apukája vállalta a szervíz segítségét, mert egyedül nehéz mozgatni az akkukat és még a cseréhez is kell pár csavart tekergetni, amiben Amrus Zoli is segített.
A felvezető körről lemondtam, mert nem tudtuk, hogy egy akku milyen távot fog kibírni és nem akartuk kockáztatni annak lehetőségét, hogy nem tudjuk befejezni az egy órát. A rajtnál az E1 kategória nagyon népes volt. El sem fértünk egy sorban. Indulásnál nem volt érezhető az elektromos motor helyzeti előnye, de mégis az élre sikerült pozicionálni magam az első kanyarnál. A felvezető kör ismeretének hiánya azonban már a második kanyarban megviccelt, mert nem tudtam, hogy ismét jobbos kanyar következik. A hiba ellenére az élbolyban maradtam és utána az erdőben, már szinte erőfeszítés nélkül üldöztem az elsőket.
Sajnos még egy hibát elkövettem, mert a gyári első gumit, aminek valamiféle triál profilja van, nem cseréltem le. A sáros erdős kanyarokban az elején túl sokszor ment tovább a motor egyenesen, ami időveszteség és több esetben hason csúszással is járt. Ilyenkor észrevettem, hogy nem elég felállítani a motort, hanem újra is kell indítani, mert úgy néz ki, hogy letilt az elektronika a rider érdekében és a balesetek elkerülése miatt.
A továbbiakban minden elképzelésem szerint alakult. A motor jól bírta a 2 kört akkunként és minden terepviszonyon tökéletesen teljesített. Kuncz Ricsi (csapatfőnök és “edzőbá”) a végén meg is jegyezte, hogy a folyatós stílusomhoz jól illik az elektro karakterisztika. A cross pályán továbbra is gond volt a rugós tagok elégtelen működése és az alacsony végsebesség. Ezeket kompenzálva igyekeztem mindenhol lendületből haladni, kanyarodni és az ugratókat hátsó kerékre érkezve tompítani. A sáros részeken könnyedén vette még az ülésig érő sáros nyomokat is a Freeride E. A meredek feljáróknál sem volt semmi gond. Minden szituációban érezhető a súlykülönbségből adódó könnyedség, ami a kondimat sem viseli meg annyira.
A depóban lázas izgalomban találtam a szerelőimet, akik nagyon gyorsan cserélték az akkukat 2 alkalommal. Az időveszteségekkel együtt is sikerült 6 kört teljesítenem, így nem körözött le senki sem. Jó belegondolni, hogy abban az esetben, ha az akku bírná a teljes távot, akkor 5-7 percel jobb lett volna az idő és az már az élmezőny lett volna! Majd az extrémenduro futamokon kipróbálom, hogy milyen akkucsere nélkül az élet!
A végén a középmezőnybe végeztem mind összetettbe, mind pedig a kategóriámba. Első versenyen ez nem rossz. Remélem a KTM szállítja a maradék akkukat és akkor már Tokodon a 2 órás futamban tudok indulni….
